Mintha az Ég csendben
Megcsókolta volna a Földet,
Hogy virágpompájában
Most már róla kelljen álmodnia.
/Eichendorff Holdas éj /
Pünkösd kapujában, áldozócsütörtökön, az Üdvözítő mennybemenetelének ünnepén minden létező, az ember lelke-kedve is elindul fölfelé. Hevesaranyos palócai úgy tudják, hogy a föld is emelkedett Jézus után, de Jézus intett: maradjon. A föld erre megállapodott és úgy maradt. Ságújfalu népe szerint így keletkeztek a hegyek, a Karancs is, amelynek tetejére az angyalok építették a kápolnát.
Pünkösd udvarában, ünnepkerítésén belül, s csöppet túl is azon zsong, zsibong, szökken, szárnyal minden. Orbán – akinek ünnepe minden esztendőben pünkösd udvarába esik – zsákjából kiereszti a legyeket, útnak indítja a dongókat, s a méhek ilyenkor kezdenek el rajzani. A Paradicsom teljessége költözik a Földre, hiszen a káposzta még csak alig-palánta, s a saláta már érett fejével dicsekszik, a szőlő virágát mutatja csupán, a cseresznyefa piros gyümölcsére büszke: együtt ami lesz, s ami van!
Molnár V. József
A tavaszi időszaknak, a húsvéti ünnepkörnek három főünnepe van: maga a Húsvét, a Mennybemenetel és a Pünkösd. A két utóbbi ünnep időpontja (a Húsvéthoz kötött, annak időpontjától függő, úgynevezett mozgó ünnepek lévén) mindig követi a Húsvét éppen aktuális időpontját, minden évben együtt mozog vele: vagyis Mennybemenetel mindig a Húsvét utáni 39., illetve 40. napra, mindig (Áldozó)csütörtökre, Pünkösd pedig a Húsvét utáni hetedik vasárnapra, vagyis a (7*7=) 49., illetve – amint arra neve is utal (Pentecoste, Pfingsten, Pünkösd stb.) – a Húsvét utáni 50. napra esik.
Ha összefüggésükben nézzük az eddigi ünnepeket, akkor megfigyelhetünk egy érdekes jelenséget.
Az év hideg felében megtartott ünnepekkel kapcsolatban – amikor a természet visszahúzódik – egész sor jelképet őrzött meg a hagyomány egészen napjainkig.
Azokhoz az ünnepekhez, amelyek a természet kibontakozásának idejére esnek, látszólag kevés jelkép és szokás fűződik. Arra kellene-e ebből következtetnünk, hogy ezeknek az ünnepeknek jelképe maga a természet?
Megállapíthattuk, hogy a természetben az újraéledő élet idején ünnepelt Húsvétnál még találkozunk jelképekkel, amelyek nem közvetlenül a természetből erednek, pl. a húsvéti tojás. A Mennybemenetel és a Pünkösd esetében már más a helyzet.
Mi a Mennybemenetel-ünnep valódi jelentése? A Karácsony, a születés ünnepe különösen közel áll hozzánk. A Húsvét, a halál és feltámadás jegyében már az érzékelhető világon túlra vezet, és megköveteli a világ új megértését, új átgondolását. A Mennybemenetelt és a Pünkösdöt pedig nem is lehet megérteni a Húsvét által megjelenő új gondolkodás nélkül, amely tisztán szellemi folyamatokat akar megérteni. Ahogy a Mennybemenetel és a Pünkösd időrendileg is függ a Húsvéttól, úgy ezeknek az ünnepeknek a megértése is függ a halott, materialista emberi gondolkodás feltámadásától.
A Mennybemenetel az első olyan Karácsonyt követő ünnep, amelyet az újra kitárulkozó természet jegyében ünnepelünk.
A Feltámadott negyven napig volt még a tanítványai körében. Negyven nappal a feltámadása után eltűnik érzékszerveik elől. „Mikor ezeket mondotta, szemük láttára felemelkedett és felhő takarta őt szemeik elől.” (Apcsel. 1/9) Maga a Biblia irányítja tekintetünket egy természeti jelenség, a felhők felé.
Ahogy a Föld atmoszférája felhőkké sűríti a vizet és ezáltal fenntartja a Földet, úgy őrzi meg a Krisztus-lény a Földnek az élet eleven erejét. Eközben saját lénye atmoszférikusan kitágul és láthatatlanná válik tanítványai számára.
A felhők képével a Biblia arra mutat rá, hogy a Krisztus-lény nem húzódott vissza a Föld körzetéből, ellenkezőleg, csak ezután fogja át és hatja át teljesen a Földet.
A Húsvét és az azt megelőző Nagypéntek tekintetünket a Krisztusnak a Föld ásványi anyagával való kapcsolatára irányítja. Erre utal a szikla-sír. A halál elszenvedésével Krisztus összekötődik a Föld fizikai-földiségével. De a Földhöz nemcsak az ásványi anyag tartozik, hanem a növényvilágban kifejeződő élő is, amelynek eleme a víz.
Nézzük meg közelebbről a természetet a Mennybemenetel idején!
A Mennybemenetel tulajdonképpen a természet virág-ünnepe. Elsősorban a gyümölcsfák pompáznak virágdíszben. A gyümölcsfák virágfelhői mintegy ellenképei a felhőknek az égen. A virágzó gyümölcsfák illatos felhőbe burkolják a Földet.
A Föld kilélegzik, kiárasztja lényét a környezetbe.
A Föld szellemisége és a kozmikus szellemiség közelednek egymáshoz. A lélek kitágul és kitárul, szinte szárnyakat kap. A Földön otthonosnak érzi magát. Minden május ezeknek az ünnepeknek az ideje – a paradicsomi időkre emlékeztet. Minden üde és ragyogó.
Mintha a természet vágyat akarna ébreszteni bennünk, hogy ezt az állapotot belülről is átéljük.
Mennybemenetelkor a Krisztus-lény bevégzi földi küldetését, Pünkösdkor a tanítványok részesei lesznek a földi tevékenység gyümölcsinek. A tanítványok, akik először úgy vélték, hogy a halál révén elveszítették Őt, másodszor a mennybemenetelkor érezték ugyanezt. És ők azok, akik tapasztalják Pünkösdkor Krisztus tevékenységét.
Visszavonultak elvesztése felett érzett fájdalmukkal, egy helyen gyűltek össze, amikor tíz nap után átélhették a Szentlélek jelenlétét. Ezután lettek képesek arra, hogy úgy beszéljenek Krisztusról, hogy azt mindenki megérthesse, hogy az emberek szívéhez és érzéséhez szólhattak. Erre utal a Biblia azzal, hogy „minden nyelven?” beszéltek, miután tüzes nyelvek szálltak le rájuk.
Idézzük fel még egyszer az eseményeket. A Feltámadott a mennybemenetelekor eltűnt szemük előtt. De a tanítványok együtt maradtak, az Ő szellemében. Csak sejteni lehet, milyen nagy fájdalmat okozhatott nekik életük középpontjának elvesztése. De ebből a fájdalomból születik tíz nappal később a pünkösdi esemény. Noha eltűnt a szemük elől, de ettől kezdve segíti tetteiket, működésüket. Érzik, hogy az őr ereje beleáradt akarati természetükbe és ezzel elkezdődött – áttüzesítve, lelkesítve – a Szent Szellem által a kereszténység elterjesztése. Hogyan lehetne másként jellemezni az emberi-én intenzív megnyilvánulását, mint a tűz képével? Nem beszélünk-e arról, hogy „tüzel minket a tettvágy”?, ha nagyon lelkesedünk valamiért?
Az emberi lélek hasonlóan érzi át a Mennybemenetelt és a Pünkösdöt, mint a Nap felé kitárulkozó virág, ami utána szinte fájdalmasan összehúzódik, hogy gyümölcsöt érleljen.
Ezt a folyamatot különösen a pitypangnál figyelhetjük meg. A bimbóból a szirmok úgy tárulnak szét, mint a Nap sugarai. A pitypangos rét olyan, mint a Föld ragyogó válasza a napfénynek. Lassanként ismét összehúzódnak a szirmok. Végül az egykori virág újra kinyílik és egy mag-golyó lesz belőle: parányi kozmosz. A magvakat, mint apró ejtőernyőket viszi a szél oda, ahol majd leszállnak a Földre. Ott nyugszanak a következő tavaszig, amikor új pitypang fejlődik belőlük. Ez a virág mintegy jelképezi a Mennybemenetel és a Pünkösd eseményét.
Rainer Maria Rilke írja: „Ha távolabbra tudnánk nézni, mint ameddig tudásunk ér és még egy kicsit sejtéseinken is túl, akkor talán több bizalommal viselnénk el szomorúságunkat, mint örömhírünket. Mert ezekben a pillanatokban valami új indul el bennünk, valami ismeretlen…?”.
Ezért fontos, hogy magányosak és figyelmesek legyünk, ha bánat ér, mert a látszólag eseménytelen, merev pillanat, ami a jövőnkre utal, sokkal közelebb áll az élethez, mint a hangos, esetleges pillanat, amely mintegy „kívülről ér bennünket.?”
A pitypangnak is egy időre el kell zárkóznia a fény elől. Sötétbe burkolózik a napfény elől, mint a hogy a tanítványok tudata elsötétült a Krisztus-lény előtt.
Ahogy a Mennybemenetel a virágzáshoz hasonlítható, úgy a Pünkösd összefüggésbe hozható a gyümölcséréssel és a mag fejlődésével. A helyesen átélt Pünkösd ünnep azt jelenti, hogy Krisztus működése gyümölcsöző lesz az ember igyekezetében. Pünkösd ezzel mintegy megkoronázza az évet. Arra az időpontra esik, amikor a Nap ereje különösen nagy és még erősödik, a Föld azonban még „fiatalnak”, paradicsominak tűnik.
Álljon itt egy részlet Arany János Ünneprontók című verséből:
Szép piros a pünkösd reggel,
Mintha tűzzel, Szentlélekkel
Menny-föld tele volna;
E napot fent s lent megűlik.
E nap oly ragyogva nyílik;
Mint hajnali rózsa.
(Arany János: Az ünneprontók. Részlet)
Évszakasztal
A Mennybemenetel napján a 40 színes tojás aranyszínűvé változik.
Pünkösdkor a Szentlélek kiáradását 12 fehér galamb jelképezi (gyapjú, papír, selyem…), vagy 12 fehér gyertya, a terítő fehér vagy aranyszínű lehet.
Források: noralap.eoldal.hu; teremteni.eoldal.hu, kecskemetiwaldorf.hu
Mennybemenetel,