A Waldorf-pedagógia képe a gyermekről

Forrás: http://csillagberek.hu/a-waldorf-pedagogia-kepe-a-gyermekrol/

jatszo_gyerekek3-199x300A Waldorf-pedagógia az antropozófiai emberismeretből bontja ki a gyermekről és fejlődéséről alkotott képét. Ilyen módon világnézetileg nem független pedagógiai út. Útvezetőnk és metodikai tanácsadónk a Rudolf Steiner által megalapozott emberkép, az ebből született nevelésművészet és terápiás eljárások.  Ugyanakkor a gyermekeket kísérve nem közvetítjük az antropozófia tartalmát, az a gyermek megismerésének és nevelési, pedagógiai eljárásaink kidolgozásának alapját jelenti számunkra!

A gyermekre tekintve kiindulópontunk, hogy az ember test, lélek és szellem egységéből épülő lény.

Hitünk szerint gyermekként előző életeink gyümölcseivel, tapasztalatokkal a hátunk mögött, célokkal érkezünk a Földre. Mindnyájunkat hajt egy vágy, egy sorsfeladat, amelyet szeretnénk megtapasztalni az életutunk során. Őrzünk egy kincset, amelyet szeretnénk felhozni a mélyből, tisztára csiszolni, és megmutatni a világnak!

Waldorf pedagógusként a gyermek sorsa iránti odaadó tisztelettel, érdeklődéssel áthatva igyekszünk megismerni azt a lényt, aki érkezik, és támaszt nyújtani számára a maga választott út bejárásához, az elé gördülő akadályok leküzdéséhez.

A gyermekkor időszaka életünk első huszonegy évét öleli magába. Huszonegy év, míg az ember kibontja individualitását. Ez idő alatt kapcsolatot teremt testével, felépíti, és megtanulja szándékai szerint, szabadon használni azt. Kibontakoztatja önálló lelki világát: akaratát, érzéseit és önálló gondolkodását. Ebben az időszakban a gyermeki fejlődés az emberi természetünk mélyébe szőtt, meghatározott, ki nem hagyható, fel nem cserélhető stációkon megy át. Minden gyermek más tempóban, egyéni úton és egyéni küzdelmekkel halad végig ezeken a fejlődési fázisokon. A pedagógus feladata, hogy megfigyelje a rá bízott gyermekek fejlődésmenetét, és azt tiszteletben tartva, támogatva kísérje érkezésüket. Mindent, amit tanítani szeretne a számukra, a testi, lelki fejlődésre való figyelemmel, erre alapozva igyekezzen átadni.

A gyermekkor időszaka háromszor hét év. Ezekben a hétesztendős ciklusokban az érkező gyermek testiségéhez és a világhoz való viszonya folyamatos átalakuláson megy keresztül, míg Énje egyre erősödik, én-tudata teljesebbé válik.

Az első hétéves periódusban a gyermek erőivel testének megformálásán munkálkodik. Születésünkkor szerveink még nem rendelkeznek teljesen kiforrott formákkal, ez csak működésük révén alakul ki, nagyrészt az első hét év során. Szellemi erőink ez idő tájt még testünk megformálásán dolgoznak, ezért a fogváltásig a gyermek még a testhez kötött intelligenciáján keresztül, az utánzás révén lép kapcsolatba környezetével, ezáltal érti meg az őt körülvevő világot. Utánzás útján tanul meg állni, járni, beszélni, mások cselekedeteinek utánzása révén fedezi föl a világot. Érzékszervein keresztül fogadja magába mindazt, amivel találkozik, és utánozza, amit a környezetében tapasztal. A gyermek cselekvése, tevékenykedése által tanul, akarati erőit használva kapcsolódik a világhoz. Így ez az időszak az ideg-, érzékszervi rendszer alapvető érési ideje. Testi fejlődését azzal támogatjuk leginkább, ha tiszta, melegséget sugárzó környezettel vesszük körül, amelyet örömmel utánozhat, ha teret engedünk utánzókészségének kibomlására. Ez a szabad, önindította játékban valósulhat csak meg! Derű, jókedv, érzelmi melegség, biztonságos, egyszerű, áttekinthető környezet, eleven, az érzékek számára izgalmas és árnyalt minőségű természetes anyagokból készült eszközök és játékok, természetes, tiszta ízű táplálékok, ritmusos, friss dalocskák, mondókák, kiismerhető, biztonságot nyújtó szokások, szeretettel meghúzott szabályok teszik vonzóvá, utánzásra méltóvá a gyermek számára ekkor a világot!    Mai életmódunk mellett különöses fontos, hogy óvjuk a gyermekek idegrendszerének, érzékszerveinek túlterhelődését ebben az érzékeny korban! Legyen idejük feldolgozni a nap eseményeit: szabad játékuk, a mesehallgatás és az elegendő alvás biztosítása nyújt ebben segítséget a gyermekeknek!

Élete első hét esztendejének végéhez közeledve a gyermek már ügyesen, célirányosan, készségszinten tudja mozgatni a testét. Testével való kapcsolata, a mozgás örömének, szabadságának élménye lelkében megszüli az önmagába és a világba vetett bizalom, a szabad akarat kibontakozásának alapját.

A második hét éves időszak elejére az ideg-, érzékszervi-rendszer alapvető érésének lezárulásával a testhez kötött szellemi erők már részben felszabadulnak a testen végzett munkájuk alól. Ezáltal a gyermek új módon képes kapcsolatba lépni környezetével: képessé válik emlékképek és képzeleti képek alkotására, benső mozgatására és egyre hosszabb idejű megőrzésére. Szemléletes, érzelemgazdag képeken keresztül tudja megérteni a világot. A hét-tizennégy éves gyermek szomjazza a képeket, az eleven, benső képalkotás folyamatát: a történeteket, a kreatív, alkotó, fantáziamozgató tevékenységeket, az álmodozást, amelyben ez a képalkotó képesség megnyilvánulhat, megedződhet! Ekkor még nem az absztrakt fogalmak és azok megértése segítik őt a tanulásban, hanem nyiladozó emlékezőképessége, és a szemléletes képek, példázatok, amelyeket teljes kedélyével, lelkületével átélhet. A világ megismeréséhez példaképeken keresztül vezet számára az út: igényel egy felnőttet, akit tisztelhet, követhet, aki bevezeti őt az élet titkaiba. Szüksége van egy tekintélyre, aki hiteles benső tartással áll előtte, aki példát mutat számára a helyes viselkedésben, megmutatja mi a jó és a rossz, a szép, a csúnya, a helyes és helytelen, és olyan példaképekkel, hősökkel ismerteti meg, akik kiigazodtak életük útvesztőjében, és legyőzték az előttük álló kihívásokat.

A gyermek lelki erői közül most legerőteljesebben érzésvilága fejlődik. Érdeklődését érzésvilágának, szépérzékének mozgósításán keresztül kelthetjük fel leginkább: a természet szépségeinek átélése, a művészeti tevékenységekben való elmélyülés révén.

Testi fejlődésében a szív, vérkeringés és a légző-rendszer kifejlődése áll a középpontban. Légzésünk, szívverésünk igazodik érzelmi hangoltságunkhoz: félelmünkben, örömünkben, szomorúságban, boldogságban alapvetően megváltozik szívverésünk és légzésünk ritmusa, mélysége. Tehát ebben az időszakban az érzelmi élet gazdagításán, élénkítésén keresztül erősíthetjük a gyermek egészséges testi fejlődését. Ahogy a légzés a kilégzés-belégzés ellentétében, a szívverés az összehúzódás-elernyedés polaritásában él, úgy él a gyermek a tetszés- nem tetszés, az érzelmi ellentétek világában. S ahogy a légzés és szívverés működése egyre elmélyültebbé, összehangoltabbá válik, úgy figyelhető meg ebben az időszakban a gyermek érzelmi életének átalakulása is. Környezetéről egyre inkább leválva, a külvilággal szemben kidolgozza saját, benső, árnyalt érzésvilágát, kialakítja a nézőpont-váltás képességét, az együttérzés alapjait.

A gyermekkor harmadik szakaszában, hozzávetőleg tizennégy és huszonegy éves kora között az ifjú újabb erőkkel gazdagodik. A keringési- és légző-rendszer érésének lezárulása felé közeledve újabb szellemi erők válnak függetlenné a testtől. Ezek felszabadulása révén a fiatal számára megnyílik az elvont, fogalmi gondolkodás lehetősége.  Ez a világot működtető eszmék, célok megismerésének, kutatásának ideje. A fiatal az önálló ítéletalkotás kimunkálásán fáradozik. Most van itt az ideje, hogy megértse azokat a dolgokat, amelyeket már tud, amelyeket már emlékezetével megszerzett magának. Ahhoz, hogy gondolkodása éretté váljon, először el kell, sajátítsa a figyelmet mások gondolatainak megértése iránt: ezért fontos, hogy megismerhesse, mit gondolnak a különböző emberek erről vagy arról, de anélkül, hogy túl hamar egyiknek vagy másiknak a pártjára állna. Érdeklődését, személyiségének kibomlását azzal támogatjuk, ha arra serkentjük, hogy saját erejéből menjen utána egy-egy őt foglalkoztató kérdésnek. Az önálló munkavégzéssel, jó kérdésekkel, beszélgetésekkel, vitákkal alapozott önálló gondolkozásban találja meg a fiatal ember benső motivációit, lelkesedését, ideáljait.

A testben működő szellemi erők leghosszabb ideig az anyagcsere-rendszer, a hormonháztartás működésének kialakításán, a végtagok, a vázrendszer teljes méretének elérésén munkálkodnak. Ez az utolsó hét éves időszak testi érésének feladata. Nincs, ami jobban segíthetné ebben az időszakban az ifjak testi fejlődésének egészséges alakulását, mint azoknak a szilárd, biztos, támaszt nyújtó ideáloknak a megtalálása, amelyek irányítják lépéseiket, belső tartást adnak számukra. A strukturált, ideáljait megtaláló, önálló, rugalmas gondolkodás művelése szilárd tartást ad a csontrendszernek, nyomot hagy a testi kifejeződésben, segít nevelnünk a test legfizikaibb részeit.

Ezen az úton haladva huszonegyedik éve körül a fiatal képessé válik önmaga irányítására, tárgyilagos ítéletalkotásra. A gyermekkor lezárul.

A fiatal felnőtt csak jól formált akaraterőkkel, gazdag, árnyalt érzésvilággal, önálló ítéletalkotó képességgel, gondolkodással lesz képes beleállni az élete adta kihívásokba. Ennek támogatása, kimunkálása az általános és a középiskola elsődleges feladata.

Guti Adrienn, osztálytanító

VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/5 (0 votes cast)
VN:F [1.9.22_1171]
Rating: 0 (from 0 votes)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük