Forrás: http://kisember.freeblog.hu/archives/2006/02/10/1257832/
…
Hazaérve alig vártam, hogy közelebbről megszemlélhessem a hétfőn kezdődött ember- és állattan-epochájuk füzetét.
Az első oldalon egy öt ágú csillagban álló ember van és egy vers:
Az ember az, ki bizton áll,
kezével alkot és csinál.
Fejét tartja föl a magasba,
bátran törhet szépre, jóra.
Eljut ő a fellegekbe,
lenéz kéklő tengerekre.
Biztosan lép hosszú útra,
mert az ég őt védi, óvja.
A második oldalon egy fiú áll és egy lány, a testrészeket „veszik”, persze waldorfosan nagy tagolásban. Érdekes, amit a végtagokról írnak:
Végtagok: mozgás, munkavégzés. Az ember keze másnak, „idegeneknek” is tud adni. Ez a mi szabadságunk, mint lehetőség. A kezünkkel olyat tudunk tenni, készíteni, adni, ami nem az élet feltétele: kézfogás, rajzolás, zene, ajándék.
És még fantasztikusabb a negyedik oldal, ahol többek között a következők olvashatók (és ez volt a táblán tegnap, persze érdekesen illusztrálva):
A teremtett világ:
Fej – Nap
Törzs – Hold
Végtagok – az Univerzum kívülről jövő bölcsessége
A törzs központja a testen kívül van, érzi, átéli a világból jövő érzéseket.
A fej központja magában a fejben van és mindent tartalmaz, ami a testet érinti.
A végtagok a világ értelmét szolgálják. Rajtuk keresztül az egész értelemmel átitatott világ érzéseit, gondolatait magunkba foglalhatjuk, megvalósíthatjuk.Kötés, furulya, kézfogás, festés, ajándék.
…