Waldorfiában ma Szent Miklós érkezik mindenfelé – aki nem, vagy csak igen ritkán jelenik meg személyesen (ha eljön, akkor ő általában Fenyő Ervin, aki mély tudású, antropozófus színész-író-tanár). Szent Miklós az égi minőséget képviseli, ezért a kék szín, ami a püspöki lilával egyesül, de nem piros. Nem hoz csokit és játékot sem ajándékoz, hanem a Szent Márton-erényt – együttérzés és segítségnyújtás – erősíti bennünk, immár a mártoni fizikai együttérzésen túl a lelki minőséget is megjelenítve. Ezzel a Miklós-ünnep mintegy hidat képez Szent Mártonés Karácsony közt, a fizikaiból a lelkieken át a szellemiek felé haladva.
Miklós püspök legendája szerint egy szegény sorsú családot úgy mentett meg a szégyentől, hogy a prostituáltnak eladandó lányok megmentésére bedobott egy arannyal teli erszényt az ajtón (vagy ablakon), de nem kopogott be és nem csevegett el a háziakkal kedélyesen (nem tolta oda az Egót a segítségnyújtáskor, együttérző és így cselekvő maradt). Ezért általában csak behajítanak egy zsákot, amibe többnyire gyümölcsök, magok vannak, illetve lehet egy-egy könyv vagy kép egy a miklósi erényt erősítő történettel, idézettel.
Ha eljön Miklós, akkor sem hoz virgácsot és nem mennydörög és nem kérdezi meg, hogy jók voltak -e a gyerekek… Persze nyájas, ebéd utáni böffenéssel sem jelenik meg.
A Mikulás egy középkori nyugat-és dél-európai pogány alak -Karácsony Apó – és a szentmiklósi legenda keveredése, országonként változó időben és szereppel érkezik. Nálunk minden ember Mikulás, aki az utcán/áruházban/munkahelyeken érkezik, mert szeret ajándékokat adni és a szülők/nagyszülők/barátok is ilyenkor szívesen adnak rajta keresztül ajándékot – de ő nem Szent Miklós.
a Télapó pedig a tél apja – azaz Télkirály – ő majd Vízkereszt után jön elő az évszakasztalon is, tiszta fehér és ezüst/arany színű, mint a birodalma.
Forrás: http://eccehomofaber.blogspot.com